A korai nyelvelsajátításról
Mikor szóba kerül az óvodás korú, vagy akár még kisebb gyermekek nyelvoktatása, a szülők, pedagógusok közössége két táborra oszlik. Vannak, akik abban hisznek, hogy minél előbb kezdjük el gyermekünk idegennyelvhez való hozzáállását megalapozni, annál jobb. Viszont sokan úgy vélekednek, hogy a gyermek először tanuljon meg „rendesen” magyarul beszélni, bőven ráér majd az iskolában angolt, vagy más idegennyelvet tanulni. De vajon mi az igazság?
Véleményem szerint az első életévekben kétségkívül az anyanyelv elsajátításáé, és a magyarságtudat kialakításáé a főszerep, de ez nem zárja ki azt, hogy a gyerekek játékosan ismerkedjenek más kultúrákkal, idegen nyelvekkel. Nyilván nem az iskolából ismert tanítás/tanulás, legkevésbé a szavak, kifejezések bemagolásának módszerével, mert ennek a korosztálynak – sőt igazság szerint még az alsó tagozatos iskolásoknak – sem megfelelő ahhoz, hogy jó kedvvel, érdeklődéssel sajátítsák el a nyelvet. Ez a bejegyzés a korai idegennyelv-elsajátítás előnyeit hangsúlyozza.
Ha az idegennyelvi nevelést a gyerekek életkorának megfelelően, és a nyelvelsajátítási folyamatok ismeretében végezzük, elérhetjük, hogy megszeressék a nyelv hangzását, szert tegyenek némi ismeretre, és iskolába lépéskor ne egy kötelező, ismeretlen dologként találkozzanak például az angollal, hanem kellemes, örömteli emlékeik, benyomásaik legyenek a nyelvről.
A korai idegennyelv-elsajátítás előnyei
- A kisgyermekek sokkal kevésbé gátlásosak, nem idegenkednek más nyelven megszólalni, próbálkozni a szavak kiejtésével.
- Mivel a szavak tanulásának képessége négyéves korig a legaktívabb, ebben az életkorban a legideálisabb elkezdeni ismerkedni idegen nyelvekkel.
- A helyes artikulációt is sokkal könnyebben sajátítják el, mert kiejtésük nem korlátozódik az anyanyelvben használatos hangokra, szívesen próbálkoznak attól idegen hangokkal is. Így elérhető, hogy a későbbiekben akcentus nélkül beszéljenek.
- Ebben a zsenge életkorban a gyermek még nem keres összefüggéseket, nem nyelvtani szabályokhoz alkalmazkodik, hanem globálisan sajátítja el a nyelvet, a nyelvhasználattal a célja nem a tanulás, hanem maga a kommunikáció.
- Játékos, élményalapú tevékenységekkel a gyermekek számára öröm a nyelvtanulás. Pozitív viszony alakul ki az idegennyelv iránt, és az iskolás évek alatt is szívesebben, hatékonyabban tanulja azt.
- A rugalmas gondolkodást, a problémamegoldó képességet és a kreativitást is fejleszti az idegennyelv-elsajátítás.
Milyen módszerekkel lehet elkezdeni a legkisebbek idegennyelv-oktatását?
Fontos tudnunk azt, hogy a tíz év alatti gyermekek nem tanulják, hanem az anyanyelvhez hasonlóan elsajátítják az idegennyelvet. Ehhez úgy tudunk hozzájárulni, hogy természetes helyzetekben, szituációkba ágyazva adunk nekik mintát a nyelvből. Egy nyelven beszélünk, tehát ha angolozunk, akkor abban az időben csak angolul beszélünk, nem „fordítgatjuk” a szavakat, mondatokat, hanem szemléltetőeszközökkel, metakommunikatív elemekkel segítjük a megértést. A nyelvet nem önmagában „oktatjuk”, hanem a komplex személyiségfejlesztés részeként alkalmazzuk. Ennek legnagyobb része az önfeledt játék, emellett fontos szerepe van a zenének, énekeknek, mondókáknak, verseknek. A gyermekek életkori sajátosságaiból kiindulva a tevékenységet kísérje sok-sok mozgás, cselekvés, lehet alkotni, mely során szintén sok szó, kifejezés ragad a gyermekekre. Az egészen kicsik számára jó eszköz a nyelvelsajátítás támogatására a babajelnyelv, melynek lényege, hogy amikor a gyermekünkhöz szólunk, a beszédet a siketek által használt jelnyelvhez hasonlóan kézmozdulatokkal kísérjük. Mivel ezek gyakran magára a szóra emlékeztető motívumok, segítik a megértést és a memorizálást.
A nyelv és a zene
A nyelv és a zene közötti szoros kapcsolat vitathatatlan, több kísérlet támasztja alá, hogy az agynak ugyanazon területe felelős a feldolgozásukért. Ennek a viszonynak az alapja a nyelvtan és a ritmus összefüggése. Az auditív jelek – vagyis a hangok, amiket hallunk – idegi feldolgozása is közös pontja a nyelvnek és a zenének.
Hazánkban a zenei nevelés irányelveit Kodály Zoltán fogalmazta meg. Ezek azok az elvek, amelyeket követnünk kell a zene tanításában, bármilyen korosztályról legyen is szó. A zene az egész személyiségre kiható emberformáló erő. Fontos a zenei nevelés elkezdése már a születéstől kezdve, ezért a szülők, és az intézmények közös feladata, hogy már korán érdeklődővé tegyék a gyermeket a zene iránt. Mivel a zene és a nyelv szoros kapcsolatban állnak egymással, fontos, hogy a zenei nevelés a saját néphagyományunkon alapuljon. Az aktív zenélés legtermészetesebb módja az éneklés, ez alapozza meg a hangszertanulást is. A közvetlen, élő zene által lehet megtanulni a zenei elemeket, ezért az énekelt, illetve hangszeren játszott anyagnak szemléltető eszköznek kell lennie, erre alapozva nyernek csak értelmet a verbálisan megtanult szabályok.
Kodály küzdött a zenei analfabetizmus felszámolásáért, valamint azért, hogy a zenei műveltségben mindenki részesülhessen, mert úgy vélte, ez jelenti egy nép zenei kulturáltságát.
A zene nyelvi fejlődésre gyakorolt transzferhatását tehát érdemes kihasználni, és a célnyelv néphagyományaiból, kultúrájából töltekező énekekkel, mondókákkal sikeresen támogatható a nyelvelsajátítás.
Az egyensúly megtalálása
Mivel a PacsirTanodában mind az anyanyelvi-, mind az idegennyelvi nevelés jelen van, számomra nagy jelentősége van annak, hogy mi az az arány a nyelvek tanulása között, ami úgy teszi lehetővé az idegennyelv-elsajátítást, hogy mégsem megy az anyanyelvi nevelés kárára. Úgy gondolom, mindenképpen az anyanyelvnek, a nemzeti identitásnak és a magyarságtudat megalapozásának kell hangsúlyosabbnak lennie. Ehhez sok-sok mintát kell adni gyermekeinknek élő párbeszédekben, meseolvasás, képekről való beszélgetés által. A néphagyományainkkal is szükséges megismertetni a gyermekeket, hiszen ezek azok az alapok, amikből gyökereink erednek. A zenei nevelésben is a népzenéből, népdalokból, népi gyerekjátékokból és mondókákból kell kiindulnunk, mert ezek segítségével lehet megalapozni a zenei anyanyelvet.
Mindezen feltételek mellett viszont nem kell kizárni az idegennyelvvel való ismerkedést. Az a fontos, hogy legyen egy rendszeresség és egy séma, ami a gyermek számára egyértelműen jelzi, hogy éppen melyik nyelvet használjuk, ne mossuk össze a kettőt.
Az iskolai évek elkezdése előtt tehát a játékba ágyazott idegennyelv-elsajátítás behozhatatlan előny. Éljünk vele!
Szerző: Bohárné Ősi Dóra- PacsirTanoda
Felhasznált források:
Fürész-Mayernik Melinda: A kisgyermekkori nyelvi nevelés és a nyelvi foglalkozások tervezésének módszertana
Forrai Katalin: Ének az óvodában
Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja
https://www.berlitz.com/hu-hu/blog/hogyan-tanuljon-nyelveket-a-zene-segitsegevel
